Mit tehet a vaksi, ha kisfia korcsolyázni vágyik és éppen nincs segítsége? Belevág a nagy kalandba! Hiszen megígérte... és nem szabad megszegni egy ígéretet!
Így tettük magunkat jégre.
Bendi már majdnem hét éves, nagyon ügyes fiúcska, de korcsolya még nem volt a lábán...
Sebaj, aki mer az nyer!
Tehát irány a műjégpálya. Kis csalással, bevonva a nagypapát, aki autóval leszállít minket.
Hogy ebből mi lesz?
Vasárnap délután, tömeg. Alig akad hely a leüléshez, márpedig valahol át kell húzni a korit...
Végre egy pad, talpalatnyi hely, öltözés!
A saját korimat még csak-csak magamra erőltetem - 5-6 éve nem volt a lábamon -, de Bendiét annál nehezebb... Erőlködés... Már most kimelegedtem... húzom-vonom... végre sikerült!
Na, gyerünk, vágjunk bele!
És ez már itt a jég. Ugye, hogy csúszik?!? Na, fogd a kezem, jó, csak ügyesen... Nem baj, fel kell állni... nem fáj?
Megy ez! Már körözünk is. - Érdekes, nem megyünk neki senkinek... most mi vagyunk ilyen ügyesek, vagy mindenki kitér előlünk?! Még a palánk is?
Látod, Bendi, így kell ezt, nézd apát, hogyan tolja magát előre.
Sebaj, állj fel... fogd a kezem, segítek... hehe, a jég az csúszós!
Tetszik? Tényleg tetszik? Remek! Csodás! Jöjjünk máskor is? (Ha ezt megússzuk...)
Na, most, hogy ilyen jól megy, gyorsítsunk egy kicsit! (Hmmm... tisztára, mint egy kamikaze... és még nem estem el...)
Tudod mit? Fogom hátulról a derekad, így... tollak, te meg kormányozz! Jó? (Uff, ez fárasztó. Leszakad a derekam. Még egy kicsit, aztán muszáj lesz pihennem...)
És csak körözünk, körözünk. Telik az idő.
Bendi nem vagy fáradt? Nem?!? De hát... Na jó, még egy félóra. Persze, máskor is jövünk.
Micsoda élmény! Korcsolyázunk a fiammal! Leginkább én korcsolyázom, ő meg lát. De egységben az erő! Nem így van?
Kezdem magam elbízni... Még mindig nem mentünk neki senkinek. Másfél óra? Jó ez a kis mozgás és Bendi hogy bírja! Persze, a gyerekek... ők még bírják.
- Bendi, hány vakot látsz itt, a jégpályán? Na?
Kacagva mondja, csak engem. Zsebemből lóg az összecsukott fehér bot - ha valaki nem tudná, hogy vak vagyok.
Na még néhány kör! Így, így.
- Gyorsabban, apa!
Na jó, te akartad... De kormányozz, kérlek! Sssshhhhh... süvítünk a jégen. Várom, várom a becsapódás élményét, de nem történik semmi. Száguldunk körbe-körbe.
És itt a vége! Nahát, közel két óra, folyamatosan a jégen. Elfáradtál, kisfiam? Mert én nagyon.
Gyere... hol a kijárat? Húzzuk át cipőinket.
Megyünk kifelé, apám autójához. Bendi kézenfogva vezet, ügyesen. Ez a korizás a várakozással szemben tényleg jól sikerült! Még csak nem is estem. Bendi legalább harmincszor. De tetszik neki!
- Jöjjünk két hét múlva is, Bendi?
- Persze! A korizás a legjobb sport!
|